Amikor
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt, de mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szived,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt aszükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, ha nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál s ébrednél mellette,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájösz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis SZERETED!
Nyakad köré fonom karomat,
Arcodhoz érintem arcomat,
Várj, szomjas ajkaim
Csókká teszik harcodat,
Engedd!
Lábaim közé szorítom csípődet,
Hagyd most a cipődet,
Szépen lassan a ruha
Úgy is lekerül előtted,
Rólam.
Lassú ritmusban ringatod testem,
Felhevült erőd felettem
Gyengéden vaddá nő,
Kezedben démon lettem
Neked.
Ölelsz, harapsz, akarsz magadnak,
Ujjaid lágyan haladnak
Szemérmem felé,
Igen… annyira kívánlak!
Szeress!
Féktelenül húzol még közelebb,
Lüktető ágyékod erősebb,
Mámorral fogadlak,
Tested feszül, keményebb…
És mohó.
Húzódott izmaink alatt a vér
Lángot kovácsolva ér
Lejjebb és még lejjebb
Szertelen ritmusunk ledér
Vágyaiba.
S mikor bennem haladsz mélyen,
Szemeid hunyod egészen,
Jelenünk a csendbe zuhan,
Életed forrását érzem
Magamban.
Fáradt izzadság közt szorítasz,
Mellkasodra hajolva pimasz
Mosolyomban az érzés,
Szerelmet szítasz.
Szeretlek! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
